85 évre titkosított olajügyek Pintér Sándor tevékenységére fűzve

85 évre titkosított olajügyek Pintér Sándor tevékenységére fűzve - hogy kihaljanak a tanuk és elhaljanak az elkövetők

Pintér Sándor

Olajszőke Pintér elvtárs munkássága

Verje meg az Isten

Verje meg az Isten mindet, aki koldussá tett minket!

" A történelem kontinuitása sokkal erősebb, mint amilyennek azok hiszik, akik éppen áttörni akarják ezt a folytonosságot. Erősebb nemcsak a termelőerőkben, intézményekben, hanem az egyének legbensőbb életében is." (Ancsel Éva)"... a történések mögött a századokon átnyúlóan, hosszú távon is bizonyos szerkezetek léteznek, amelyek a jelen számára egyszerre jelölnek ki határokat és kínálnak lehetőségeket." (Szűcs Jenő)

Egy évtizeddel ezelőtt irtunk először arról, hogy a történelem nemcsak előre haladhat, hanem visszaállíthatja egy meghaladottnak vélt világ körülményeit is. A "Fekete égbolt alatt" senyvedő, kilátástalan paraszti sorsról egykor Féja Géza írt, Viharsarok című művében. Bár a történelem azóta hatalmas változásokat hozott és a társadalom felszínén minden megváltozott, a mélységet is látó tekintet előtt már felsejlett, hogy a rendszerváltás után az újkeletű vagyonszerzésből kimaradókat éppúgy kisemmizik, ahogy egykor a jobbágysorból felszabadított ősapáik is nincstelen agrárproletárokká váltak. Ma már érzik, hogy a rendszerváltás új, kegyetlen kizsákmányolási formákat teremtett. Becsapták őket régi-új uraik, kihasználva tudatlanságukat, jóhiszeműségüket és szervezetlenségüket (Köteles L. 2000).

Mai Tiborcok

Ülök a buszon, ami az ország keleti peremén zötyög, Körösnagyharsánytól az egykori békési megyeszékhely, Gyula felé. Igazi utakat itt sohasem építettek, hiszen ennek a vidéknek Nagyvárad volt a székhelye. 1950-ben aztán hozzácsapták Békéshez, de rendes utakat azóta sem csináltak - senkit sem érdekel az itt élők sorsa.

A beszélgetések - mint mostanában mindenhol - a szegénységről szólnak.

- Senki sem tudta, hogy mit is ér a kárpótlási jegy. Bemondták a faluban, hogy egy pesti ügyvéd 200 forintot ad készpénzben egy ezer forintos jegyért, ha eladjuk neki. Mi meg nem tudtuk, hogy azzal majd teljes áron lehet licitálni, hát eladtuk, hogy legalább valamit kapjunk érte. Aztán a földlicitnél jöttünk rá, hogy szarért-húgyért felvásárolják a földeket. Most aztán se föld, se pénz, se munka. Hazugságban és bűnben fogant ez az új világ is, nem csoda, hogy olyan ma is."

- Aki megteheti, mind elmegy innen...- bólint egy másik.

- Csak egy-két gazdag család marad, meg az öregek, a legszegényebbek és a cigányok. Azok jönnek mindenhonnan, mert itt szinte ingyen van nekik minden. De ügyesebbek is, mint mink. A fiaik mindenfélével kereskednek, a lányok meg valahol gazdag helyen kurválkodnak. Nem ítélem el őket, mindenki úgy próbál élni, ahogy tud. A faluban még irigyek is rájuk, mert meggazdagodtak, de hát én már kurva sem lehetek..." - fakadt ki egy mezőgyáni ember.

- Elmennénk mi innen, de hová? Kinek kellenénk, hiszen a paraszti munkán kívül semmihez sem értünk... meg már öregek is vagyunk. - panaszkodik a 45 éves B. L, aki Körösnagyharsányban lakik.

- Itt minden megszűnt. Már a vonat se jár... a környéken nincs egyetlen működő gyár se, ahol dolgozni lehetne, legfeljebb Váradon. Jobb lett volna tán Romániához tartozni...

Keserves szavak. Felidézik bennem azt a gyermekkori emléket, amikor a második Trianon után újra határszélivé lett Harsányban a háborúban megrokkant vasutas mankójával a távolban felsejlő Várad felé mutatott és azt mondta, hogy a másik lábát is odaadná, ha Várad újra a magyaroké lehetne. Mi történt itt?

- Este már a saját udvarunkra se merünk kimenni, mert már senkitől se félnek a tolvajok. Biharugrán még a rendőr otthoni csirkéit is ellopták, amíg távol volt. Úgy járnak be az udvaromba lopni, mintha a boltba mennének, már fényes nappal is. A rendőr meg azt mondta, hogy értsem meg, nekik is élni kell valamiből. Azt mondják, hogy Romániából járnak át lopni. Mi lesz itt még, ha ez a kis határ is megszűnik?

- Sarkadon egyszer már fényes nappal megrohanták és kifosztották a kis Tescót is. Bementek egy csomóan és vittek mindent, fizetés nélkül.


Új földosztást?

A helyzetük egyre reménytelenebb, abban mind egyetértettek. Hogy mit lehetne tenni, hogy jobb legyen, azt csak egy embertől hallottam:

- Új földosztás kellene, meg támogatás ahhoz, hogy talpra álljunk, nem segélyek meg közmunka, mert attól még örökre koldusok maradunk. Felül kellene vizsgálni, mit kezdtek az urak a megszerzett javakkal, aztán aki csak spekulált, attól visszavenni! Legfeljebb azt a pénzt visszaadni nekik, amit befektettek.

Hallgatósága bólogatott, de csak illendőségből. Ők is érezték, hogy sorsuk, jelenük és jövőjük is mások kezében van.

Idős tanítóm mondta a kórházban, jól tudva azt, hogy csak napjai vannak hátra: "Bolondságnak tűnik, de örülök, hogy meghalok. Nemcsak azért, mert lényegében már régen egyedül vagyok, hanem azért is, mert ez a világ mindenben az ellenkezője annak, amit az emberi életről tanítottam, és amiért érdemes volna élni."

Milyen élete lesz azoknak, akik most fiatalok, ha itt maradnak? A jövő latolgatásából kialakult kép a lassú nemzethalál egy lehetséges útját körvonalazza.

- A majdani Békésben 30-40 év múlva már csak 5-6 elviselhető város lesz, amelyik elzárkózik a környező nyomorúságos világtól. Ahogyan a középkorban volt, majd ekkor is egyenként értékelik a betelepülni akarókat, a szegényekre nem lesz szükségük. Nem építenek városfalakat, de saját csendőrségük lesz, ami mindent felügyel - fejtegeti egykori iskolatársam.

- Lehet, hogy chippekkel jelölik meg majd a bűnözőket, mint a kutyákat, hogy mindig tudják, merre járnak. De az is lehet, hogy minden emberbe tesznek, mert akkor még egyszerűbb lesz féken tartani őket - engedi szabadjára a fantáziáját a fia.

A közeli főiskolán a hallgatókat kérdezték, milyen jövőjét látják e vidéknek? "A falvak többsége elnéptelenedik. Csak egy-két gazdag család él majd ott a munkásaival meg a fegyvereseivel, mert a közbiztonság megszűnik, vagy már meg is szűnt." "A vidéket szervezett rablóbandák tartják rettegésben, amelyek mindent elvisznek, aminek értéke van." "Az állam lényegében már ma is a gazdagok kezében van - azt tesznek polgármesterré meg képviselővé, akit akarnak, de mind az ő szolgáik. Az állam majd rájuk biz mindent, az adószedéstől a kisebb büntetésekig, mert itt nem lesz valódi hatalma." "Nem lesz többpártrendszer, sőt semmilyen párt, legfeljebb a látszat kedvéért. Minden a gazdagoké lesz, még jobban, mint régen volt." "Ez az ország már nem a miénk, hanem a gazdagoké - mi csak a rabszolgáik vagyunk, vagy már annak sem kellünk. Aki emberként akar élni, annak el kell innen menni, mielőbb."

Vajon igazuk van? Igazuk lesz?


"Felesleges emberek"

A vidéken élő társadalomkutató olyan itt, akár a kórboncnok: jól ismeri a pusztuláshoz vezető végzetes bajok mindegyikét. A nincstelenek százezres társadalmának kialakulását a kapitalista fejlődés kezdetén, a nagyüzemi mezőgazdaság létrejöttét követő állandósult munkanélküliséget. A rendszerváltás utáni piacosított világban az államszocializmus mesterségesen fenntartott munkalehetőségei is megszűntek - újak pedig alig-alig jöttek létre. Mivel a térség ipara is többnyire alacsony színvonalú volt és nagy részük a változások áldozatául esett, a városokban is létrejött egy máról holnapra élő munkás réteg, a "panel-prolik" társadalma.

Ebben a gazdasági környezetben szükségképpen csekély és egysíkú képzettségű az értelmiség is. Az alkotó szellemi foglalkozást nyújtó intézmények jelentős részét felszámolták. A korábban több száz kutatói-oktatói állásnak például legfeljebb egynegyede maradt meg: az iskolák fokozatosan megszűnnek - a falvak a modernizációt közvetítő értelmiség nélkül maradnak.

A társadalomban végbement értékátrendeződés egyébként is leértékelte a szellemi foglalkozásokat. Értelmiséginek lenni ma már nem egy irigyelt életforma, hanem ugyanúgy a hatalom kiszolgáltatottjaivá lettek, mint bárki más, sőt talán még jobban. A múltból a használatba visszahozott "közszolga" kifejezés az új, feudális jellegű kapcsolat szemléletes megjelenítése. A mindent átható függőség miatt számukra is egyre fontosabbá válik a győztesekhez tartozás: különféle rejtett és nyílt érdekrendszerek épültek-épülnek ki. Ahogyan a középkorban a "cuius regio, eius religio" törvénye szerint egy-egy földesúr vallását kellett követni a jobbágyainak, ma az új hatalmasok politikai vallása szerint kell szavaznia valamennyi tőle függő embernek.

A legkétségbeejtőbb helyzetbe a cigányság került, amelyre a kibontakozott modernizációs folyamatban - elsősorban képzetlensége miatt - egyáltalán nem tartanak igényt. Katasztrofális helyzetük - más, nem anyagi jellegű tényezőkkel együtt - mára már életkilátásaik döbbenetes csökkenéséhez is vezetett (Halmosné Mészáros M. 2009). A 45 év feletti cigány férfiaknak már 1995-ben is csak 14 százalékának volt munkája - helyzetük mára már ennél is rosszabbá vált (Juhász P. 1999). Nemcsak a társadalomból "kivetett" cigányság egy részénél, hanem a létükért mindennap megküzdő magyar szegényeknél is kezd kialakulni a "társadalmon kívüli társadalom", amelyben az Amerikában megfigyelt "Harlem-szindróma", a többségi társadalom kárára elkövetett bűnözés elfogadottá válik, a mindennapi életvitel részévé lesz.

Mindez az etnikai ellentétek fellobbanásának veszélyét is megteremtette. Nem véletlen, hogy a szélsőséges csoportok (Betyár sereg, Magyar Nemzeti Arcvonal, Vér és Becsület, stb.) ezekben a régiókban szerveződtek meg, és itt van a Jobbik egyik bázisa is.

Tudományos Intézet, Békéscsaba. pp. 245-249.

Dr. Köteles Lajos /