Lengyel bértapsolók Orbán rendelésére?

  Importált éljenzők a nemzeti ünnepen

Szolid a hallgatótábor a múzeumkertben, tömeg azért van, mert tucatnyi busz hozta a lengyel szimpatizánsokat; Tarlós István a böjti időszakkal nyit, és az előző városvezetés szidásáig jut; a kokárda ritka olcsó - tudósítás a Múzeumkertből.

Orbán a lengyel jobbosok "nemzeti hőse"

 

A lengyelek már a múzeumkertben vannak, és a jelek szerint ez Tarlós István szerencséje. A főpolgármester kevésbé hatékony, mint egy vekker: a reggel kilencre meghirdetett március 15.-ei ünnepséget a helyi lakosság csak szórványosan látogatja, ám a körúton sűrű sorban parkolnak a lengyel szimpatizánsokat szállító buszok, így tömve a múzeumkert. A nagy utazást a Gazeta Polska nevű hetilap hirdette meg, és a szervezők szerény becslései szerint több ezer lengyel szimpatizáns futott be, transzparenseik nem hagynak kétséget afelől, kit szeretnek és kit nem. Éljen Orbán Viktor miniszterelnök, áll magyarul és lengyelül az egyik táblán, míg egy másik az elfoglalásra, a hódításra mond nemet. Hogy ne legyen kétség, ki is a gyarmatosító, az Unió csillagos zászlajának közepére egy sarlót és kalapácsot pingáltak, alatta az iránymutatás: harcoljunk együtt.

A szimbólumok ellenére azért nem bízzák a véletlenre, hogy mit is kell gondolni. A Gazeta Polska főszerkesztője arról beszél, hogy miközben az EU politikusai fölényesen oktatják ki Magyarországot arról, miképp kell egy közösség részeként viselkedni, a magyarok és lengyelek ezt már évszázadokkal ezelőtt megtanulták, és gyakorolták (értsd: lengyel-magyar perszonálunió Nagy Lajos jogara alatt).

Úgy tűnik, immár hagyomány, hogy március 15.-én az EU ellen hirdetnek szabadságharcot a Nemzeti Múzeum lépcsőjéről, hiszen Orbán Viktor is itt deklarálta tavaly, hogy Magyarországnak nem parancsol Brüsszel (és a biztonság kedvéért hozzátette, hogy Moszkva és Washington sem). Ma azonban a miniszterelnök a Kossuth téren hirdet eszmét, hiszen nagy térre van szüksége, mert deklarálni szeretné: mögötte áll az ország, de legalább 100 ezer ember.

Közben a kokárdapiac gyengélkedni látszik, egy szolidabb darab mindössze 100 forintot taksál, a trikolórárusok rosszabbul élnek mint négy éve - vagy állami dotációval ellensúlyozzák a csökkenő bevételeket, de ez valószínűleg fikció. (A nepszava.hu tudósítójának megfigyelése szerint a külvárosból a belső kerületek felé haladva egyre sűrűsödik az egy mellkasra jutó kokárdaszám, ám ebből hiba lenne arra következtetni, hogy a peremkerületi magyarok kevésbé magyarok.)

Tarlós István azzal nyit, hogy köszönt mindenkit a böjti időszakban, aztán örömmel konstatálja, hogy Budapest volt a forradalom fővárosa - ahol a polgári szemlélet képviselői (lásd: Széchenyi István) mindenkor a legaktívabbak voltak. Utána gyors történelmi ismétlés, majd Tarlós köszönti a lengyel barátokat, és megállapítja, hogy a lengyel vendégek jelenléte jóval több mint osztozás a megemlékezésben, annak kifejeződése, hogy a lengyelek helyeslik és segítik a két éve leindult magyar változásokat. És ez bizony sokat nyom a latban, ugyanis két olyan nemzetről van szó, melyet számtalanszor próbáltak eltiporni, ám hiába.

És a színességére büszke Európa ma is sanda szemmel figyeli az egyedi magyar utat, pedig a főpolgármester szerint a magyarok soha nem akartak rosszat, csak szeretik a hazájukat. Aztán egy kis aktuálpolitikai szózat a "látszat-hazaféltőknek" és kibeszélőknek: lehet a mindenkori hatalmat nem szeretni és bírálni, de a nemzet ellen cselekedni bűn. (A főpolgármester nem oldja fel a belső ellentmondást, hogy ki határozza meg, hol kezdődik a nemzet érdeke, és hol végződik a kormánybírálat.)

Ám végül is az a lényeg, hogy az út (vélhetően az orbáni) végén, egy igazságosabb, érdemesebb közteherviselés várja a magyart. Úgyhogy az új városvezetés (másfél éves) sem fél hozzányúlni a több évtizedes rossz gyakorlatokhoz. Úgyhogy a főpolgármester interpretációja szerint a budapesti vezetésre illik a március 15.-ei rendezvénysorozat mottója, miszerint "tisztelet a bátraknak". Úgy tűnik a főpolgármesternek a bátorság a fontos, és szabadság - de nem az előző városvezetés szabadsága, ami otthagyta a hajléktalanokat meghalni, ahol akartak, ami hagyta graffitivel telefújni a falakat. Most a többség szabadsága a fontos.

nepszava.hu