2011. június 30., csütörtök

Hillary Clinton Pesten

Orbán te egy nagyképű senki vagy! Egy diktátor!

Magyarországra utazik Hillary Clinton külügyminiszter, hogy részt vegyen a Tom Lantos Intézet megnyitásán. A magyarországi sajtóba is kiszivárgott, hogy az amerikai külügyben nagy vita előzte meg a látogatást. Való igaz, hogy az amerikai külügyminiszteri látogatás botrány és szégyen abban az esetben, ha Clinton nem azért megy Magyarországra, hogy az alkalmat kihasználva, beszóljon a magyar kormánynak. Mindaz ugyanis, ami Magyarországon történik, totális ellenkezője mindannak, amit Amerika jelent, amit képvisel, amiért a Tom Lantos Intézetet az előző kormány határozata alapján létrehozták, és ami Tom Lantos életművét jelenti.

Már az is szégyen és gyalázat, ahogy az Egyesült Államok csak csendes távolságtartással szemléli egy NATO tagországban a demokrácia teljes lebontását, a jogállamiság lábbal tiprását. Adtak bizonyos jelzéseket akkor, amikor a májusi kelet-európai csúcsot nem Budapesten, hanem Varsóban rendezték meg, amikor Obama elnök nem Budapestre, hanem Varsóba ment. De ezt csak a diplomáciában jártas vájt fülűek értik meg, az egyszerű embernek nem mond semmit, nem is érti, nem is tud róla, meg se hallja. Márpedig ha így van, akkor semmiféle nyomásgyakorlást nem jelent az autokratikus hatalmat építő Orbán-rezsimnek.
Ez olyannyira nem jelent semmit, hogy Orbán azt a szemtelenséget is megengedte magának, hogy miután Budapest helyett Varsóba ment Obama, Gojóstolat nem engedte megjelenni a tiszteletére rendezett közös vacsorán. Büntette Obamát, helyette a Vatikánba rendelte egy koncertre, ami tőle elegáns gesztus volt, mert mehettek volna futballmeccsre is, ahogyan szoktak, csak ezen a napon biztos nem játszott a Videoton. Miután Orbán barackot nyomott Obama fejére, és megalázta az amerikai elnököt, Hillary Clinton elmegy most Budapestre. Ha nem azért megy, hogy egyenesen és világosan beolvasson azért, mert Magyarországon Mussolini fasiszta rendszerét utánzó államot építenek fel, akkor ez az Egyesült Államok szégyene, a magyarországi demokraták, a magyar nép cserbenhagyása és megalázása.
A magyar demokraták mindig is úgy tekintettek Amerikára, mint a szabadság és a demokrácia hazájára, amely nemcsak példát mutat, de sokat tesz a demokráciáért, más népek szabadságáért. Mindig is abban bíztak, hogy Amerika kiáll a demokrácia értékei, a magyar demokraták küzdelme mellett, és nem paktál le egy nacionalista populista vezetővel, amely a jogállam legalapvetőbb szabályait lábbal tiporva egy autokratikus hatalmat épít Európa közepén.
A NATO-ba is azért lépett be Magyarország, mert a demokráciák családjába akart tartozni, és bízott abban, hogy a belépéshez támasztott demokratikus követelményeket a szövetség vezetői azután is megkövetelik az ország mindenkori vezetőitől, ha Magyarország már a NATO tagja lesz. Ha Hillary Clinton nem használja ki ezt az alkalmat arra, hogy nyomást gyakoroljon a magyar kormányra, hogy számon kérje a demokrácia értékeit, akkor azt Magyarországon bátorításnak veszik a demokrácia ellenségei, és propagandájukban úgy értelmezik majd, hogy az Egyesült Államok jóváhagyását adta, legitimációjával tüntette ki mindazt a gyalázatot, ami ma Budapesten történik. Ráadásul mindezt Tom Lantos nevéhez kötve.
Tom Lantost úton és útfélen a legválogatottabb és legalpáribb jelzőkkel gyalázta és zsidózta az a magyar jobboldal, amelynek képviselői most megnyitják majd a Tom Lantos Intézetet. Tom Lantos halála előtt nem sokkal találkozott még Washingtonban Orbánnal, és ezt arra használta fel, hogy beolvasott neki a szélsőjobboldallal való összejátszásuk, a Magyar Gárda megalakulása miatt, amit a Fidesz alig leplezetten támogatott. Most forog a sírjában, hogy ezek a fideszesek nyitják meg a szabadság és a demokrácia védelmére hivatott Tom Lantos Intézetet, amelynek az ő szellemében kellene működnie.
Bármily fájó, meg kell említeni, mindez a Lantos család, az özvegy és a leszármazottak szégyene. Ismerniük kellett annyira Tom Lantos életét, szilárd és jellemes karakterét, hogy efféle kompromisszumokba soha nem ment volna bele. Még azért a 3 milliárd forintos támogatásért sem, amit a magyar kormány az adófizetők pénzéből a Tom Lantos Intézetnek ad. Vajon miféle szabadságot és demokráciát képvisel az a Tom Lantos Intézet, amelyet a demokrácia és a szabadság lábbal tiprásáról elhíresült, a nyugati lapok által Európa utolsó diktátorának nevezett Orbán Viktor fog megnyitni.
Abban az országban fognak Tom Lantosnak emléket állítani, amelyből holokauszt túlélőként elmenekült, és ahol az antiszemitizmus polgárjogot nyert a közéletben, ahol egy náci párt van a parlamentben, amelyyel a Fidesz önkormányzatokban együttműködik. Egy olyan országban, amelyben elfoglalta a kormányzat a közmédiát, amelyből kiszorult nemcsak az objektivitás, de minden más ellenzéki vélemény is. Mindaz, ami történik meggyalázása Tom Lantos egész életművének, az elveknek, amit képviselt, és ha ehhez az Egyesült Államok külügyminisztere is asszisztál, az elárulása lesz az emberi jogoknak.
Ha Clinton nem fejezi ki tiltakozását az ellen, ami ma Magyarországon zajlik, akkor olyan állapotok kiépítését szentesíti, amelyekért a világ más részein Amerika háborúkat vív, és szankciókat alkalmaz. Közös lesz a szégyen a Lantos családdal.

Bartus László

2011. június 27., hétfő

Elküldik Kecelről a nem katolikus gyerekeket

2011. június 27., hétfő 07:13
Buszokkal viszik más városokba, akik nem akarnak hittanra és misére járni. A katolikusok átvették a város egyetlen iskoláját, a misét megtagadó tanároknak felmondanak. Írásban kell indokolni, hogy mi a baj a katolikus oktatással. A katolikus igazgató az új ötvenes éveket látja eljönni, katolikus kivitelben. Aláírásgyűjtés indult a lelkiismereti szabadságért, de kicsi az esély a győzelemre.

„Ha nem elfogadható a szentmisén való részvétel, akkor nem kell aláírni a szerződést” – mutatott ajtót a keceli általános iskola katolikus egyház által delegált igazgatója egy pedagógusnak. Az iskolát az önkormányzat ugyanis szeptembertől átadja az egyháznak, amely bevezeti a hitoktatást és a kötelező misét is.
Nehéz helyzetbe kerülnek azok a diákok is, akiket szüleik nem katolikusnak szeretnék nevelni, mivel más iskola nincs a városban. Így szeptembertől napi 20-30 kilométer buszozás vár a gyerekre, ha törvényben rögzített jogával élve világnézetileg semleges oktatásban venne részt. Az önkormányzat és a katolikus vezetés bízik abban, hogy ezeket a hátrányokat senki nem vállalja, és így az iskola sikerrel indulhat el.

Írásban kell indokolni a nem katolikusoknak

Kecel egyetlen általános iskolájának átadását már márciusban megkezdték,  de az iskola akkori igazgatója és a helyiek is csak a Petőfi népe egy cikkéből értesültek a tervről. A tudósítás Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek nyilatkozatát idézte, amelyben mellékesen azt is megemlítette, hogy szeptembertől az egyházé a keceli iskola. Hivatalosan csak egy hónappal később jelentették be az önkormányzat szándékát, és májusban szerveztek lakossági fórumokat, amelyeken az önkormányzat a keceliek lelkesedését tapasztalta.
„A felmérések szerint 75-80 százalékban támogatták a javaslatot. Kecel amúgy is 90 százalékban római katolikus település.” – indokolta a döntést a polgármester. Haszilló Ferenc elmondta, hogy a képviselő testület is egységes volt: 6:1 arányban szavazta meg az iskola átadását.
A testület döntésének egységét más megvilágításba helyezi, hogy az egyik képviselő, Berger József rögtön igazgatóhelyettesi posztot is kapott az új iskolában. A lakosság lelkesedéséhez pedig hozzátartozik, hogy a polgármester elmondta: ha egy szülő nem akarja a katolikusokhoz járatni gyerekét, írásban kell megindokolnia a döntését.

Inkább mindenki csöndben marad

Amellett, hogy a világnézeti kérdések kötelező megvallása, névvel, címmel, diktatórikus időket idéz, egy 9000 fős városban más problémát is felvet. „Ez egy kisváros, mindenki ismer mindenkit. Sokan nem merik aláírni még a népszavazási kezdeményezésünket sem – árnyalta a polgármester által festett képet az iskolaátadás ellen indított civil mozgalmat vezető Melkvi Csilla. – A szülők attól tartanak, hogy a gyerekeiken csattan majd az ostor, a pedagógusok az állásukat féltik. Nem mernek beszélni.”
Melkvi elmondta, hiába védekezik az iskola azzal, hogy a környező települések állami iskoláiba ingyen buszt biztosítanak. „A szülők nem akarják kiszakítani megszokott környezetükből a gyerekeiket. Ki akarná a 6-10 éves gyerekét más városba utaztatni? Az utazással sok idő elmegy, és mire visszaérnek, már nem tudnak külön órákon, sporton részt venni, ezekről le kell mondani.”
Az igazgató azzal nyugtatta a zúgolódókat, hogy aki nem akar hittanra járni, az erkölcstan órákon vehet részt. Ehhez képest az aláírandó nyilatkozaton nincs választási lehetőség, csak a hittant lehet választani.
Screen shot 2011-06-21 at 10.02.15 AM.png
„Az a gyerek, amelyik nem jár be hittanra, igazolatlant kap, és ez kirúgáshoz is vezethet” – idézte fel, milyen választ kapott az új igazgatótól, amikor azt tudakolta, lehetséges-e, hogy a gyereke ne vegyen részt a katolikus szellemiségű órákon.

Olcsóbb gáz a katolikus egyháztól

„Sérül a lelkiismereti szabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága” – foglalta össze a jogi helyzetet az önkormányzat döntése ellen szavazó MSZP-s képviselő, Borbényi Ilona. „Ügyvédként a jogi alapról próbáltam érvelni a döntés ellen. Megemlítettem, hogy azok a gyerekek és szülők, akik élni akarnak a jog adta lehetőségükkel, és világnézetileg semleges oktatást szeretnének, jelentős érdeksérelmet szenvednek el.”
A polgármester által meghivatkozott lakossági egyeztetések nem voltak reprezentatívak, vélte a képviselő, mert azokon kevesen vettek részt. A közmeghallgatáson pedig az ellenzők voltak túlsúlyban, állította.
Megszavaztatták a tantestületet is, ahol 64 százalékos volt az iskolaátadás támogatottsága. A pedagógusokat meggyőző érvek közt volt, hogy így segíthetnek a városi költségvetésen, szigorúbb lenne a fegyelmezés, több szakkörre lenne pénz.
De az egyház képviselői olcsóbb telefontarifákkal és olcsóbb gázzal is kecsegtették az egyházi dolgozóvá váló tanárokat.

A katolikus hit az új kommunizmus

A tanárok helyzete még a diákokénál is nehezebb, mert a munka és a felmondás közt kell választaniuk. „Semmi baja nem lesz az embernek, ha elmegy a szentmisére” – mondta az új igazgató az egyik, a katolikus hitéletet elutasító tanárának. Solti Kálmán annyi engedményt tett, hogy aki nem katolikus, annak nem kötelező keresztet vetnie, énekelni, és térdre borulni, elég, ha csak ott ül. „Évi háromszor be kell jönnie a templomba, és ott kulturáltan ülni. Ez mindenkinek vállalható, a tanár amúgy is gyakran elmegy olyan eseményre, amire nem szeretne.”
Kérdésünkre, hogy melyek azok az események, amikre a tanárok a világi iskolákban kényszerből mennek el, az új igazgató meglepő választ adott: „Például az előző rendszerben a kötelező felvonulások” - vont párhuzamot az igazgató a kommunizmus és a jelen közt.

Szerződés nincs

Az önkormányzat anyagi okokkal indokolta az iskolaátadást. „Évi 100 millióba került az iskola az önkormányzatnak.” – mondta Haszilló Ferenc. Az átadást ellenző képviselő szerint viszont éppen az önkormányzati vagyon elherdálásáról van szó, hiszen az önkormányzat pár éve százmilliókért újította fel az iskolát.
Ahhoz képest, hogy egy 700 diákot oktató iskoláról van szó, az önkormányzat döntése sietséget tükröz. Már megvan az új igazgató, leváltották a régi helyetteseket, és újakat neveztek ki. Miközben az egyház és az önkormányzat közt még semmilyen szerződés, de még annak tervezete sem íródott. A szerződést július végére ígérte a polgármester. „Nem tudható tehát, mi alapján döntött az átadás mellett az önkormányzat” – összegezte a sajátos helyzetet Borbényi Ilona.
A polgármester szerint nem valószínű, hogy a népszavazási kezdeményezés sikeres lesz. Még ha össze is gyűlik a szükséges számú aláírás (1500 darab), akkor is csak abban az esetben lesz érvényes az eredmény, ha a szavazásra jogosultak fele plusz egy fő megjelenik. Ilyen részvételt azonban még nem mértek Kecelen, mesélte a polgármester.

Országos trend

Az iskolák egyházi működtetésbe adása országos jelenség. Mi a viharokat kavart hatvani [1] és zsombói [2] ügyről számoltunk be.
Egy KDNP-s törvényjavaslat szeptemberi elfogadása után az önkormányzatok ugyanis minden eddiginél könnyebben passzolhatják át iskoláikat az egyháznak. Az oktatási jogok biztosánál az utóbbi hónapokban felgyűlt ügyek mutatják, települések egész sora él ezzel a lehetőséggel. A tendencia nem annak a jele, hogy a magyarok az utóbbi hónapokban csodás vallási élményekben részesültek, és míg eddig a lakosságnak csak 13 százaléka volt valamely keresztény egyház aktív követője, most hirtelen tomboló igény mutatkozott a hitéleti nevelésre.
Racionálisabb alapokon nyugvó ügyről van szó: a sok esetben nehéz gazdasági helyzetben lévő önkormányzatok az átadással ledobhatják magukról egyik anyagi kötelezettségüket.

2011. június 20., hétfő

Orbán-Rákosi Mátyás Bölcs Vezérünk

Rákosi Mátyás: Beszéd a budapesti pártaktíván. (részlet)


Központi Vezetőségünk azonban megállapította, hogy pártunk és különösen pártvezetésünk munkája közben súlyos hibákat is követett el. E hibák egy része pártvezetésünk helytelen módszereiből folyt. Központi Vezetőségünk ülése kidolgozta a rendszabályokat, amelyek a jövőben biztosítják a valóban kollektív vezetést, érvényre juttatják a vezetésben a pártdemokráciát, egészséges fejlődésünknek az elengedhetetlen biztosítékát, valamint a kommunista kritika és önkritika szellemét. Most gondoskodnunk kell róla, hogy a pártdemokrácia, az egészséges kritika és önkritika érvényesüljön az egész pártéletben, a központi vezetéstől le egészen az alapszervezetekig, és segítse megerősíteni, megszilárdítani pártunk kapcsolatait a dolgozó tömegekkel. A pártmunka megjavítására kidolgozott rendszabályokat azóta már pártunk tagsága elé vittük, s ezekből az elvtársak meggyőződhettek róla, hogy el vagyunk szánva a hibák gyors kijavítására és kiküszöbölésére.

2011. június 17., péntek

Rablók! Utánam!

 

 

 

 

 

 

Orbán exkluzív: "Csak a döglött hal  úszik az áramlattal"

A legnagyobb példányszámú osztrák bulvárlap interjút közöl Orbán Viktorral. Ebben a magyar miniszterelnök közli: szabadságharcosnak tartja magát. A jobboldali politikus az interjúban hosszasan beszél arról: fontosnak tartja az egyén és a nemzet szabadságáról. A Kronen Zeitung interjúját a Szervuszausztria.hu jóvoltából olvashatják.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök gyakran bírált és kétségkívül nem szokványos politikus. Az általa alapított Fidesz párttal (Polgári Szövetség) megszerezte a parlamenti mandátumok kétharmadát. A 48 éves miniszterelnök ritkán ad interjút – írja a legnagyobb példányszámú osztrák bulvárlap. Az alábbiakban dr. Gonda László és a szervuszausztria.hu szó szerinti fordításában közöljük a „Krone” szerkesztőjének, Kurt Seinitz-nek adott exkluzív interjúját.

Miniszterelnök úr, lassan a végéhez közeledik Magyarország EU-elnöksége. Minden az európai adósságválság jegyében történik. Magyarország éppen csak elkerülte az adósságcsapdát. Mi játszódik le az ön fejében, amikor manapság Görögországra gondol?

– Az adósság bűn, ez benne van már a Bibliában is, és most olyan időket élünk, amelyben a bűnt megtorolják. Nekünk úgy kell az adósságra tekinteni, mint egy háborús ellenségre. Ha az ellenségedet nem győzöd le, akkor majd ő győz le téged. Arra gondolok, hogy egy évvel ezelőtt Magyarország még rosszabb helyzetben volt, mint Görögország, és örülök annak, hogy ma már nem vagyunk válságtéma. Az euró övezet országai valamennyien egy csónakban ülnek,s ezért segítséget kell adniuk a szükséghelyzetben levő partnereiknek. Én csodálom az önök szövetségi kancellárjának arra irányuló erőfeszítéseit, hogy ezt megértesse a közvéleménnyel. Ha az ember ugyanabban a csónakban ül, akkor teljesen mindegy a számára, hogy ez a csónak Görögország vagy Ausztria alatt lyukas.

Európában az adósságválsághoz az ifjúság válsága társul. Korábban még soha nem fordult elő Európában, hogy egy jól képzett ifjúságnak ilyen kevés esélye legyen. „Az emberek már is „az elveszett generációról” beszélnek, ahogyan Önnek és Magyarországnak is 20 „eltékozolt esztendeje” van. Hogyan akar Ön úrrá lenni ezeken a problémákon?


– Magyarország valóban súlyos helyzetben van. A tízmilliós lakosságból csak 3,9 millióan dolgoznak. Ha az embernek nincs munkája, akkor fölöslegesnek érzi magát. Csak egyetlen megoldás van: a munka, a munka és a munka. Nekünk ugyanaz a gondunk, ami részben Ausztriának is: a jóléti államot ugyan már nem lehet ugyanúgy fenntartani, mint eddig. A jóléti államból munkaalapú társadalommá kell átalakulni.

Ön igen vitatott politikus, bírálatok kereszttűzében áll. Ezt hogyan magyarázza?

– Elismerésnek veszem. Ha politikusként cselekszel, akkor számolnod kell a bírálattal. Csak a döglött hal úszik az áramlattal.

Ön a diákvezér-korszaka óta egyértelműen egy nemzeti konzervatív irányba mozdult el. Az embernek az a benyomása, hogy a nemzeti akarat megvalósítójaként szeretné magát elfogadtatni.



– Szabadságharcosként kezdtem politikai életpályámat, (inkább csak fülkeforradamár ma már)  és még ma is annak tartom magam. Ez azt jelenti, hogy az egyén szabadsága nem csak a politikában, hanem az élet minden területén érvényesül – e nélkül csak demokratikus színfalak között élnénk. Például nem szabadok a családok akkor, amikor a gyermekvállalás egyet jelent a szegénységgel. A nemzet szabadsága éppen annyira fontos, mint az egyének szabadsága. Tevékenységemmel - úgymond - a nemzet szabadságát szolgálom, de én is csak egy része vagyok a nemzetnek. Engem elszomorít az a tény, hogy Nyugat-Európában gyanakvással fogadják a nemzeti szempontokat. Ez Európa egyik gyenge pontja. A 27 tagállam nemzeti identitása nélkül az egész Európai Unió csupán csak egy bürokratikus szörny lenne. Azt olvasom ki az európai történelemből, hogy az embernek nem a nemzeti érzelmektől kellene félnie, hanem a mesterséges ideológiáktól, és a magyar történelem megmutatta, hogy az ideológiák mindig csak parancsokat jelentenek. A nemzet érdekeit a demokrácia szolgálja a legjobban. És egyébként is: egy nemzetet csak kétféle módon lehet leigázni: karddal vagy adóssággal. Ezért volt rendkívül fontos, hogy az adósságféket bevettük az alkotmányba.

Bírálói azt vetik az Ön szemére, hogy autoriter irányt követ, mert a kormányváltás a társadalom széles területein azzal járt együtt, hogy különböző beosztásokat az ön híveivel töltöttek fel. Ezek az intézmények a következő választást követően is kifejtik majd hatásukat. Azaz még akkor is a Fidesz fog irányítani, amikor már nem lesz kormányon.

– A magyar hagyományok szerint a köztársaság legfőbb hatalmi szervezete az országgyűlés, amelynek én is alá vagyok rendelve. Francia mintára létrehozhattam volna egy elnöki rendszert, de nem tettem meg. A legfelsőbb szerveket, mint például az Alkotmánybíróság elnökei, a parlament mindig hosszabb időre nevezte ki. Én csak ott hajtottam végre cseréket, ahol ehhez jogom volt. Nem vagyok hajlandó együtt dolgozni azokkal az emberekkel, akik tönkretették az országot.

Az új alkotmány olyan törvényeket alkot, amelyeket csak kétharmados többséggel lehet megváltoztatni. Önök mind addig megkötik a következő kormányok kezét, amíg a Fidesznek megszerzi a mandátumok egyharmadát. A Fidesz egy államideológia bélyegzőjét akarja rányomni Magyarországra?

– Az úgynevezett kétharmados törvények olyan gyakorlatias intézkedésekre vonatkoznak, amelyek már eddig is érvényesültek a mindennapi gyakorlatban. Ezek nem ideológiai kérdések. A Fidesz európai néppárt, taglétszámát tekintve az egyik legnagyobb, és inkább értékeket semmint ideológiát követ. Csak egyetlen területen akarom kiterjeszteni a kétharmados törvények körét: mégpedig a gazdasági törvények esetében. Abból sem kívánok titkot csinálni, hogy ebben a vonatkozásban meg akarom kötni a következő kormány kezét. De nem csak az övét, hanem az utána következő tíz kormányét is. Úgy gondolom, hogy bizonyos dolgok stabilitást igényelnek, s ezeket ugyan meg lehet változtatni, de csak konszenzus révén. A korábbi kormányok adósságpolitikája majdnem Görögország sorsára juttatta Magyarországot.


Az új alkotmány nem csak a jogokat garantálja, hanem a kötelességeket is előírja. Ez meglehetősen szokatlan.

– Amikor a csaknem nyolc millió magyar felnőttet levél útján megkérdeztük, és 900 ezer válaszlevelet visszakaptunk, a válaszolók 90 %-a azt akarta, hogy a kötelességek is szerepeljenek. Nekünk, politikusoknak, tudomásul kell vennünk, hogy Európában olyan alaphangulat van, amely nagyobb rendet követel a biztonság, a bevándorlás és a szociális ellátások rendszerében. A szabadságot össze kell kapcsolnunk ezzel a renddel. Ezt várják el az emberek. Véleményem szerint az egész világ ebbe az irányba halad. Ezért a magyar alkotmány nem a múlthoz, hanem inkább a jövőhöz tartozik.

Magyarország betegágyánál álló orvosnak tekinti magát?

(felnevet) – Inkább kórházigazgatónak tartom magam, mert a szakembereknek kell operálniuk. Az én feladatom, hogy a kórház számára megtaláljam a legjobb szakembereket. És aztán majd meglátjuk, hogy a páciensek túl élik-e ezt az intézkedést.

Önnek a szemére vetik, hogy az 1944-es német megszállásra hivatkozva a magyar közreműködés ellenére is el akartak határolódnia holokauszttól.

– Nem akarok elhatárolódni, hanem másképpen látom a dolgot. Akkoriban többszázezer embert (megjegyz.: Magyarországon) gyilkoltak meg, és én ezt a népirtást nem csupán jogászi szemszögből nézem, hanem emberi katasztrófának is tartom. Voltak olyanok is, akik megpróbálták megmenteni a halálra ítélteket, bár lehettek volna sokkal többen is. Mindenesetre én vezettem be a holokauszt emléknapot, és mi nyitottuk meg a Holokauszt Múzeumot is. Ezzel tartozunk a meggyilkoltaknak.


A választások napja egyben a tartozások kiegyenlítésének a napja is, és ilyenkor számon kérik a kormányokon a gazdasági teljesítményüket. Az önök gazdasági programja, benne az egykulcsos adó vagy a vállalkozói adó csökkentése, nagyon bátor, de ugyan akkor kockázatos vállalkozás is. Mit mutatnak az első számok?

– Kockázatos volt, amikor hagytuk kifutni a Nemzetközi Valutaalappal kötött szerződést, mert azt az álláspontot képviseltük, hogy az országnak a saját lábára kell állnia, és saját erőből kell megoldania a pénzügyi finanszírozást. Visszatértünk a pénzügyi piacokra, ahol semmiféle politikai előfeltétel sincs. Másképpen mondva: a jól védett istállóból kijöttünk a szabad levegőre, ahol hideg van, és erős szél fúj. De hát ilyen a szabadság. Most minden azon múlik, hogy a pénzügyi piacok szereplői készek-e arra, hogy Magyarországon fektessék be a pénzüket. Ehhez stabilitásra és bizalomra van szükség. Ha most hibázunk, senki sem fog bennünk megbízni.

Kurt Seinitz, Krone Zeitung

Schmitt Pál Orbán Caligula lova - Incitatus for President!

Link:

Az egyházak Orbáni beszervezése

http://www.168ora.hu/itthon/egyhaz-jakab-attila-koves-slomo-teologia-hit-gyulekezete-szaszfalvi-77060.html

2011. június 16., csütörtök

Vihar előtti csend van

Szinte példátlan a közvélemény egyetértése abban, hogy Szima Juditot, a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetének (TMRSZ) főtitkárát június 3-án a nyomozó hatóság politikai nyomásra vette őrizetbe. Az előzetes letartóztatását azonban a bíróság nem rendelte el. Szerinte azért húzták az időt a meggyanúsításával, hogy ne tudjon demonstrálni.

 

Ungár Tamás| Népszabadság| 2011. június 15. 

    




Papírja van róla, hogy n...
Papírja van róla, hogy nemkívánatos személy a Parlamentben
Népszabadság - Kurucz Árpád
– Nem ez az első büntetőeljárás ön ellen. Meglepte, hogy most őrizetbe is vették?

– Június 2-án szerettünk volna tárgyalni Orbán Viktorral a nyugdíjasokat és a rendvédelmi dolgozókat sújtó alkotmánytervezetről. Kövér László házelnök azonban nem engedett be minket a parlamentbe arra hivatkozva, hogy ott nemzetbiztonsági kockázatot jelentenénk. A Kossuth-térre mentünk, hisz oda hirdettünk meg demonstrációt 9-éig. Közben kaptam a hírt, hogy engem le akarnak tartóztatni és meg akarnak mérgezni.

– Kitől jött ez a hír?

– Ezt nem mondhatom meg. Egyébként sem vettem komolyan. A tagjaink azonban igen, a téren szorosan közrefogtak, hogy védjenek. Este hazautaztam, és másnap, pénteken délelőtt tízkor megjelent nálunk két ügyész, hét-nyolc rendőr és egy leíró, hogy házkutatást tartsanak. Feljelentést érkezett a TMRSZ gazdálkodása miatt, annak alapján ismeretlen tettes ellen hűtlen kezelés gyanújával vizsgálat indult. Fura, de erről a hírt már korábban kiadták az MTI-nek. A házkutatást végzők órákig nem tudták megmondani, milyen iratokat kérnek. Végül tisztáztuk, mit akarnak, megkapták, majd este fél hétkor, anélkül, hogy belenéztek volna a papírokba, közölték: gyanúsított vagyok. Egy olyan ügyben, amit már vizsgáltak, s amiben az ügyészség bűncselekmény hiányában felmentett több mint egy évvel ezelőtt.
– Attól még  találhattak újabb bizonyítékokat!
– Ugyan! Két feljelentőt „találtak”, az egyikük, egy hölgy, a TMRSZ volt munkatársa, aki márciusig szerelmi bánatában háromszor akart öngyilkos lenni. Őt épp azért kellett elküldenünk, mert gond volt a munkájával és az idegállapotával.

– Egy gyenge idegzetű embernek is lehet igaza.
– Az ügyészség is tudja, hogy semmi alapja a feljelentésnek, a vizsgálatot azért rendelték el, és azért húzták az időt estig a meggyanúsításommal, hogy a meghirdetett demonstrációnk végén, vagyis hétfő este járjon le a 72 órás fogva tartásom.
– Az ügyészség indítványozta az előzetes letartóztatást.
– Tiszteletem a bírónak, aki a ránehezedő politikai nyomás ellenére jogszerűen döntött, és elutasította az indítványt. Egyébként a bíró semmi olyan állítólagos bizonyítékot nem tárt elénk, amire az ügyészség hivatkozik. A politikai utasítások végrehajtójává degradálódott ügyészség elfogadhatatlan eljárásának semmi köze a jogszerűséghez. Tisztán arról van szó, hogy az érdekvédelmi munkám miatt próbálnak elhallgattatni, megfélemlíteni, bebörtönözni. Nem kell szépítgetni ezt. Már a látszatra is alig adnak ezek a magukat „férfiembernek” minősítő politikus urak. Ezek nem férfiak. Még egy nővel való tárgyalástól is félnek, ha olyan ember ülne le velük szemben, aki nem esik hasra egy középszerűséget sugárzó dekázástól. Ezzel nálam nem lehet elterelni a figyelmet a hazudozásról, a csalásról, választópolgárok millióinak a becsapásától. Ezt tudják, ezért folyamodtak ehhez a nemtelen támadáshoz. Persze szokásuk szerint a piszkos munkát az erre tartott zsoldosokkal végeztetik el.
– Amúgy a feljelentés szerint mekkora kárt okozott?
– Két-hárommillió forintot.
– Egy ilyen súlyú bűncselekményért ma őrizetbe vesznek valakit?
– Elképzelhetetlen. Az is, hogy egy kétmilliós bűncselekmény gyanúsítottját úgy őrizzék, ahogy azt velem tették. Amikor rosszul lettem, négy rendőrautóval szállítottak kórházba, s ott meg minden folyosón két-három rendőr posztolt. A kórházban tartózkodásom során az ágyhoz bilincseltek, és a WC-re is, ami a kórteremben volt, bilincsben, kantárszáron mehettem.
– Mi indokolta ezt az óvatosságot?
– Ne engem kérdezzen, hanem azt az idiótát, aki erre parancsot adott.
– A kollégák hogyan viselkedtek önnel?
– Úgy láttam szégyellték magukat. Remélem, emiatt nem lesz bajuk.
– Önt felbujtásért 2010-ben elítélték, s ez szerepet játszott abban, hogy ön távozott a rendőrségtől. Úgy tudom nem nyugodott bele az ítéletbe.
– Felülvizsgálati kérelmet nyújtottam be a Legfelsőbb Bírósághoz, erről június 21-én döntenek. Azért ítéltek el, mert szakszervezeti vezetőként azt követeltem, hogy a kisrendőrök kapjanak nagyobb megbecsülést és fizessék meg a túlmunkájukat. A másik bűnöm, hogy bocsánatot kértem a magyar állampolgároktól a rendőrség 2006-os elhibázott lépéseiért, amivel ártatlan embereket vegzáltak. A bíróság elítélt, lefokoztak alezredesi rangomból. Ezután 31 év szolgálati idővel a hátam mögött egészségi okokból kértem a nyugdíjazásomat.
– A TMRSZ miért nem kívánatos tárgyalópartner a kormány és a rendőri vezetés számára?
– Mert mi képviseljük a legkövetkezetesebben a rendőrök érdekeit. Nem kapunk központi támogatást a működésünkhöz, ugyanis másfél éve nem írtuk alá az érdekképviseleti munkát szabályozó megállapodást az ORFK vezetőjével. A többi szakszervezet által aláírt megállapodás csorbítja az érdekképviseletek alapvető jogosítványait. Például a megállapodás szerint a szakszervezet csak akkor ellenőrizheti a munkáltatót, ha azt előzetesen bejelenti.
– A rendvédelmi dolgozók nyugdíját érintő alkotmánymódosítást megelőző érdekegyeztetést ott hagyták, de így ki is rekesztették magukat a vitából.
– Szerzett jogok elvételéhez – vagyis ahhoz, hogy megadóztassák, járadékká silányítsák a rendőrök nyugdíját – nem akartunk segédkezet nyújtani, ezért csak megfigyelőként voltunk ott a tárgyalásokon. Orbán Viktor végül is hét rendészeti szakszervezettel volt hajlandó tárgyalni, velünk nem. Pedig tízezer tagunkkal mi vagyunk a legerősebb szakszervezet. Így a törpék tárgyaltak a törpével.
– Politikai erejét tekintve Orbán Viktor aligha törpe.
– Orbán Viktor messze van attól, hogy államférfinak lehessen tekinteni. Ő csak egy kiképzett politikus, aki az ország gazdasági potenciálját tőzsdézésre, focira és egyéb értelmetlen dolgokra fordítja. Első dolga volt létrehozni egy saját magánhadsereget – a terrorelhárító központot – kábé annyi pénzből, amennyit zároltak a rendőrségen. A magánnyugdíj-pénztárak államosítása a legrosszabb pártállami időket idézte, amikor lesöpörték a padlást. A korkedvezményes nyugdíjak ellopása ugyanez. Aki ellenáll, azt a „kulákot” börtönbe zárják, vagy elviszik a munkatáborba. A hatalmi mámorban tobzódó politikusokat meg kell fékezni, vagy el kell kergetni. Tettünk lépéseket arra, hogy a hatalom legfőbb letéteményeseként aposztrofált nép adott esetben visszahívhatja a méltatlan politikust, vagy például azt is kezdeményeztük, hogy a politikusok ne bújhassanak el a mentelmi joguk mögé. Ennek az országnak nem hatalmi mámortól részegült szánalmas alakokra, hanem igaz férfiemberekre és erős nőkre lenne szüksége.
– A TMRSZ-t sokan kompromisszum-képtelenséggel vádolják. Önök is tudják: az ország nehéz helyzetben van, veszélyben a nyugdíjalap. Várható volt, hogy hozzányúlnak a rendészeti dolgozók nyugdíjszabályaihoz.
– Június 7-én mégiscsak kaptunk egy kétperces audienciát Orbán Viktortól, s akkor letettünk egy kompromisszumos javaslatot. Erre Orbán hümmögött, hogy elfogadható. Mi azt mondjuk, hogy ha az ország helyzete jobb lesz, akkor a rendőrök kaphassák vissza, amit elvettek tőlük.
– Az alkotmánymódosítás megadja a lehetőséget a kormánynak, hogy kedve szerinti törvényt fogadtasson el. Ha a törvénnyel nem értenek egyet, milyen eszköz marad a kezükben?
– A rendőrök nem sztrájkolhatnak, így legfeljebb a nemzetközi bírósághoz fordulhatunk. Meg is tesszük. A politika által gerjesztett indulatok azonban könnyen kezelhetetlenné válhatnak. Ne felejtsük el, hogy a jelenlegi államfő és a miniszterelnök, valamint párttársaik, több millió magyar állampolgár szemébe hazudtak a világ legtermészetesebb, csak rájuk jellemző erkölcstelenséggel. Gyurcsány nem csinált semmit évekig, majd amikor ezt bevallotta, emlékezzünk rá, milyen haragot éreztek az emberek. Most azzal szembesülnek az érintettek, hogy Orbán csinált valamit, ami szöges ellentétben van a kormánypárt ígéreteivel. Úgy gondolom, nem csinálni semmit és ezzel szemben olyat tenni, amire nem számítottak az emberek, és ami fenekestől felforgatja az életüket, életesélyeiket, sokkal nagyobb haragot fog szülni és az el fogja söpörni Orbán Viktort a focilabdájával és a házi idomított kedvenceivel együtt. Jelenleg vihar előtti csönd van. Az emberek most kezdik megemészteni, hogy már megint nekik kell megfizetni az ellopott, elcsalt, elhazudott rendszerváltást, és amint ezt a bőrükön fogják érezni, spontán megmozdulások lesznek, legkésőbb ősszel. Nem lehet a politikusok hozzánemértését, lopkodását, az ország kiárusítását, az uzsorahitelezés nyomorító következményeit mindig a kisemmizett néppel megfizettetni. A TMRSZ elleni dühödt támadások pont amiatt vannak, hogy segítünk az embereknek abban, hogy értelmes, logikus, megalapozott, azaz igaz válaszokat kapjanak a hamis politikusi szemfényvesztés elfogadása helyett. Az embereknek látniuk kell, hogy a jelenlegi politikai elit döntései romlásba viszik a nemzetet. A rendszerváltó elit már lejárt lemez, ezek az emberek a magyar nemzet legsötétebb időszakát idézték elő, ezért nem csupán az utókortól, hanem meggyőződésem szerint, a jelenkortól is meg fogják kapni azt, amit megérdemelnek.
– A TMRSZ-t sokan azért utasítják el, mert megállapodást kötött a Jobbikkal.
– Annak érdekében, hogy a közbiztonságon és a rendészeti dolgozók helyzetén javítsunk, valamennyi pártnak elküldtük az elképzeléseinket. Egyedül a Jobbik válaszolt. Velük kötöttünk is szakmai együttműködésről szóló megállapodást, ám utóbb rájöttünk, hogy a Jobbik nem tart igényt a véleményünkre, s akkor felbontottuk a szerződést. Egyébként, ha a többi párt válaszolt volna, velük is szerződünk. Amúgy meg mindegyik szakszervezet együttműködik a színfalak mögött valamelyik párttal. Mi nem mutyiztunk, hanem nyíltan vállaltuk a megállapodást.
– Ön a jelöltje is volt a Jobbiknak a 2009-es Európa parlamenti választáson.
– Független jelölt voltam a Jobbik listáján. Azért vállaltam, mert abban bíztam, hogy Brüsszelbe jutva tehetek valamit a rendészeti dolgozókért. Nem jutottam ki, de nem is bánom, mert eléggé röghöz kötött ember vagyok. A párt később megkért, legyek a képviselője, de azt már nem vállaltam.
– Néhány hónapja alakult meg a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület, ami gyakran rasszista frazeológiával érvel. Szükség van-e ön szerint politikai töltéssel működő polgárőrségre?
– A közbiztonság megóvása állami feladat, ha ilyen szervezet születik, akkor az azt mutatja, hogy az emberek elégedetlenek az állam szerepvállalásával.
– Polgárőrség sok országban működik. De politikamentesen. A Szebb Jövőért viszont nyíltan jobbos és rasszista-ízű.
– Nem ismerem őket.
– A gyöngyöspatai akciójuknak volt eredménye?
– Nem tudom. De még egyszer hangsúlyozom, a közbiztonság megőrzése az állam dolga

Sokan segítették, most ő segítene

Szima Judit 1960-ban született Debrecenben. Apja rendőr, ő tanítói és gyógypedagógiai tanári diplomát szerzett. 1987 és 2010 között a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányságon dolgozott, előbb civil alkalmazottként, majd vizsgálóként. A TMRSZ egyik alapítója. Szima tűzoltóként dolgozó férje 2000-ben meghalt, amikor ráomlott a család pincéje. A házaspár egyetlen lánya a tragédia idején két hónapos volt. A férfi 166 napig kómában volt, az asszony azt mondja, abban az időben és később annyi segítséget kapott ismerősöktől és ismeretlen emberektől, hogy elhatározta, ő is segíteni akar másokon. Ez is motiválta őt a TMRSZ megalapításában.

2011. június 14., kedd

Orbán háborúja

Orbán háborúja

A normális szóhasználat szabályai szerint ha azt mondjuk, hogy háborúban állunk valakivel vagy valamivel, az kölcsönösséget feltételez, vagyis a miénkhez hasonló, velünk szemben kifejtett ellenséges aktivitást. Állapottal, problémával, rossz helyzettel nem lehet háborúzni; ezeken legfeljebb változtathatunk, megoldhatjuk őket, netán javíthatunk rajtuk. Ha egy miniszterelnök mégis afféle interaktív összecsapásként akarja beállítani bizonyos gazdasági és társadalmi célok elérését, akkor ezt a fogalmazásmódot nem a valós helyzet, hanem a politikai pszichológia diktálja. Egyfelől a szónok lelkiállapota, benső igénye a minél dramatikusabb kifejezésmód iránt, másrészt az a meggyőződés, hogy a közönsége erre a forszírozott, frontharcos attitűdre vágyik. Hogy a háború meghirdetésének mi a valódi értelme – és van-e egyáltalán –, az jószerével mellékes is: a dolog lényege a szüntelen hadiállapot érzetének és a vasba-vértbe öltözött Vezérről alkotott kép szuggesztiójának fenntartása.

Ha a múlt heti kötcsei találkozóra meghívott jobboldali prominencia netán valami eredeti, mondhatni exkluzív információt várt a kormányzás további koncepciójáról, csalódnia kellett. Orbán Viktor az úgynevezett Polgári Piknik keretében csupán megismételte azt, amit néhány nappal korábban a Millenárison, idei évértékelő beszédében már kijelentett: „Háborúban állunk az államadóssággal és a munkanélküliséggel.” És ehhez az axiómához hozzáfűzte még, hogy a harcot „csak a munka becsületének helyreállításával” nyerhetjük meg, ezért olyan rendszert kell létrehoznunk, amelyben „igaz lesz, hogy minél többet dolgozol, annál több marad”.

Az a kormányfő mondta mindezt, aki az utóbbi hónapokban párját ritkító leleménnyel munkálkodott éppen a dolgozók érdekvédelmének, szerzett jogainak és egzisztenciális biztonságának megrendítéséért. Aki legkevésbé sem az államadóssággal és a munkanélküliséggel háborúzik, hanem mindenekelőtt a munkavállalókkal; nem tárgyal velük, viszont ultimátumokat ad, és kárukra változtatja meg a munka törvénykönyvét. A „munkaalapú gazdaság” igézetében több munkára kötelezhetők kisebb jövedelemért, csökken a szabadságuk, s kiszolgáltatottabbak lesznek munkáltatóiknak, mint akár évtizedekkel ezelőtt.

Hogyan értelmezhető „a munka becsületének helyreállítása”, miközben kétharmados törvények sora születik azért, hogy a „magyar emberek” az eddigiekhez képest előnytelenebb munkafeltételek közé kerüljenek? Miközben visszamenőleges hatályú jogszabállyal elvonják legális járandóságukat? Miközben a továbbképzési programok fedezetét „átcsoportosítják”, és ezzel tovább rontják a foglalkoztatás esélyeit? Miközben óriási közmunkaprogramokról vizionálnak, de tudvalévő, hogy nincs ezekre pénz? Miközben a szociális hálót módszeresen feltépik a rászorulók alatt?

Mi adhatná meg a munka becsületét, ha nem a munkavállaló megbecsülése?

Orbán háborúja az államadóssággal legalább olyan álszent, mint amit – úgymond – a munkanélküliség ellen vív. A Mol orosz kézben lévő részvénypakettjének felvásárlása – magyarán: egy jól prosperáló magáncég sajátos üzletpolitikai gondjának nemhogy közpénzből, de hitelből való megoldása – tökéletesen szembemegy a fennen hirdetett kihívással, vagyis az államadósság csökkentésének kényszerével. Azt az ötszázmilliárdot, amelybe a tranzakció került, a jelenlegi gazdasági helyzetben vissza kellett volna utalni a Matolcsy György által oly büszkén „kipaterolt” IMF-nek, vagy éppenséggel munkahelyteremtésre, az egyre mélyülő szociális krízis enyhítésére fordítani. Az energiabiztonság növelésére való hivatkozás egyszerűen humbug, mert ettől a bevásárlástól sem az energiaszállítók, sem a kapacitások nem változnak. És hogy kisebb tételeket is megbecsüljünk: aligha indokolható, hogy százmilliók mennek futballiskolák és klubok fenntartására, milliárdok stadionépítésre. Amikor az oktatási rendszer és az iskolahálózat, nemkülönben az egészségügyi intézmények összeomlóban, amikor a pedagógusokat tízezres nagyságrendű elbocsátási hullám fenyegeti, és az orvosok tömegével hagyják el az országot, akkor például nem az iparszerű magyarkodás új épületeire és szervezeteire kellene költeni.

Az orbáni háborús retorika egy sajátos politikai macsóság kifejeződése. Azt mondja a miniszterelnök, hogy a rendvédelmi szakszervezetek képviselőjével úgy fog tárgyalni, mint „férfi a férfival”, noha ez a hangzatos szlogen itt értelmezhetetlen; legfeljebb a személyes imázsépítés indokolja – a háború férfias elfoglaltság, és aki folyvást a fronton van, az a jussukat féltő emberekkel is férfiasan megküzd. Természetesen ugyancsak az ország érdekében, és persze egyetértésben a nemzettel.

De az igazság az, hogy Orbán Viktor ebben a háborúban az agresszor szerepét játssza. Sorban megtámad minden társadalmi réteget, csoportot, szakmát, még annak a középosztálynak a jó részét is, amelynek felemelésében állítólag a jövő zálogát látja. Ezért az offenzíva előrehaladtával egyre felfoghatatlanabb, mi végre az egész.

A háború immár öncéllá vált.

 Mészáros Tamás írása, 168 óra

2011. június 12., vasárnap

Tanulja meg az új-magyar nyelvet védnöke: Schmitt Pál, "álamelnök"

Dal: Bruti

ÉN, Orbán Viktor ...

ÉN, Orbán Viktor...

2011. június 11. 05:50 Stanga István  BEOL

Jóllehet egy ideig csodálkoztam a Fidesz-politikusok megnyilatkozásaiból kirajzolódó Orbán-centrikus világképen, utóbb rá kellett jönöm, hogy a szavaikban nincs semmilféle túlzás, merthogy manapság alig-alig létezik olyan kérdés, amelyben nem a miniszterelnök dönt.

Be kell valljam őszintén, hogy amikor befolyásos, úgymond a tűzhöz közel lévő fideszes politikusoktól azt hallottam, hogy ebben a kérdésben is, meg amabban is Orbán Viktor fogja kimondani a végső szót (és itt ne tessenek nagy horderejű, fajsúlyos sztorikra gondolni, mert csip-csup esetekről volt szó), hittem is a dolgot, nem is, elvégre magam mindig azt vallottam, nem az a jó vezető, aki az ég világon mindent egyedül akar megoldani, akinek az a meggyőződése (vagy inkább a rögeszméje), hogy nála van a bölcsek köve, hanem aki kellő szabadságot, önállóságot biztosít a kollégáinak. Na, egyszóval kezdetben nem kevés csodálkozással figyeltem a kormánypárti politikusokra annyira jellemző Orbán-centrikus világképet, ám ahogy múlt az idő, rá kellett jönnöm, hogy a szavaikban nem volt semmiféle túlzás, s hogy ez idő tájt idehaza csak elvétve létezik olyan kérdés, amelyben nem a miniszterelnök dönt. És hogy mindez nem találgatás, azt igen jól mutatta a hatalmas port felvert Alföldi-ügy, amelynek kapcsán a Fidesz politikusai mind-mind azt nyilatkozták, csakis Orbán (úri) kedvétől függ, menesztik-e a Nemzeti Színház igazgatóját, még inkább pedig a néhány nappal ezelőtti operaházi botrány, amikor is a kormányfő azért csinált hülyét a dalszínház élére új vezetőt kinevező Réthelyi miniszterből, merthogy maga szeretne király-, pontosabban direktorcsináló lenni. No, most, bár minden bizonnyal igen izgalmas és tanulságos lenne az Orbán-féle irányítási stílus előnyeiről és hátrányairól beszélgetni (többek között, hogy mennyire lassítja le, teszi nehézkessé a döntéseket, hogy mindig meg kell várni, vajon mit is szól az egészhez a Nagy Ember), számomra legalább ilyen érdekes a kormányfői  nyilatkozatokban is mind inkább tetten érhető énközpontúságot elemezni.

Mert noha igazán nem szeretnék pár jelentéktelen személyes névmásból messzemenő következtetéseket levonni, nem lehet nem észrevenni, hogy az elmúlt időszakban látott és hallott Orbán-beszédekben a „mi” kifejezést kezdi egyre gyakrabban és gyakrabban az „én” szócska felváltani. Ott van mindjárt az a néhány nappal ezelőtti TV2-interjú, amelyből korábban már volt alkalmam néhány gondolatot idézni, és amelyben a miniszterelnök a rendvédelmi dolgozók korkedvezményes nyugdíjazásával összefüggésben azt mondja, „ők durva dolgokat mondtak, nem akarnak változtatni a jelen helyzeten; ÉN szeretném ezt a helyzetet megváltoztatni, és úgy érzem, az ország többsége is azt szeretné”, meg hogy „nem engedhetjük meg, hogy negyvenegynéhány éves, életerős emberek elhagyják a munkaerőpiacot; ezt azok, akik 60, 62 vagy 65 éves korokig dolgoznak, a legkevésbé sem érzik igazságosnak, és ÉN az ő pártjukon állok”, végül, hogy amennyiben „az ötvenes éveiket taposva úgy érzik, fizikailag már nem képesek ellátni  ezt a munkát, nézzük meg, milyen más munkát tudnak elvégezni, mert ÉN nagyon szívesen biztosítom ennek a lehetőségét”. No, már most, nem kell ahhoz lélekbúvárnak lenni, hogy azonnal rájöjjünk, az Orbán-szónoklatok csak a valós helyzetet tükrözik vissza – vagyis azt, hogy a miniszterelnök gyakorlatilag korlátlan hatalommal rendelkezik –, mindazonáltal senkiben nem kelt igazán jó érzéseket (és akkor még visszafogottan fogalmaztam), ha azt látja, hallja és tapasztalja, hogy egyetlen ember ízlése, világlátása, gondolkodása, sőt, a hangulata mennyire meghatározza, milyen irányba is mennek a dolgok idehaza. Persze, vannak, akiket mindez egyáltalán nem  zavar. Magam mindenesetre nem tartozom közéjük.   

Matolcsy: 2011-től 16 százalékos egykulcsos szja lesz


A nyilatkozatban Matolcsy György hangsúlyozta, hogy 2011. január elsejétől Magyarországon 16 százalékos családi személyi jövedelemadó rendszer lesz.
 Úgy vélekedett, hogy ez egy fantasztikus áttörés lesz, az egymillió új munkahely teremtésének az egyik, ha nem a legfontosabb eszköze.
A miniszter szerint ez az egykulcsos adórendszer a térségben, sőt az Európai Unióban a legversenyképesebb lesz, a legalacsonyabb adószinttel működik, a legegyszerűbb adózást kínálja.

Kármán András, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára ugyanakkor szerdán a Magyar Nemzetnek adott interjújában azt mondta, hogy csak 2013-tól lesz 16 százalékos szja.
Kármán a jövedelemadó rendszerében tervezett változtatásokkal kapcsolatban elmondta: 2013. januárjától már az új szabályok szerint kell majd kiszámolni az adót. "A rendszert tehát három év alatt alakítjuk ki. Ennek az az oka, hogy az adóreform egyben egy nagyarányú adócsökkentést jelent, ám ennek azonnali végrehajtása szétfeszíteni a jövő évi költségvetés kereteit" - nyilatkozta Kármán András, aki az adóelkerüléssel kapcsolatban azt mondta: az alacsony, 16 százalékos adókulcs a nagyobb összegeket is itthon tarthatja, emellett a szabályok egyszerűsítésével számos kibújási lehetőség is meg fog szűnni. (origo)

Három egyház vezetői állnak ki az evolúcióelmélet mellett (168 óra)

Három egyház vezetői állnak ki az evolúcióelmélet mellett


Több ezer keresztény lelkipásztor és félezer rabbi után az iszlám tanítók, az imámok is megkezdték annak a nyílt levélnek az aláírását, amelyben kijelentik, nem összeférhetetlen a vallásos hit és az evolúció.
A világon az Egyesült Államokban a legerősebb az evolúció tanait elutasító kreacionista, illetve annak "tudományos" köntösbe bújt formája, az intelligens tervezettség mozgalom. Egy 2005-ös felmérés szerint az amerikaiak 64 százaléka elfogadhatónak tartaná a kreacionizmus tanítását az evolúcióelmélet mellett az iskolákban, és 38 százalék inkább a kreacionizmust tenné be a tananyagba az evolúcióelmélet helyett.

Ezért fontos, hogy az elmúlt héten az iszlám vallási tanítók, az imámok is elkezdték aláírni azt a nyílt levelet, amelyben a vallási vezetők kinyilváníthatják azon véleményüket, hogy az evolúció tanai nem összeférhetetlenek a vallásos hittel. A 2006-ban indított The Clergy Letter program keretében eddig 12 722 aláírás gyűlt össze keresztény lelkipásztoroktól, és a három évvel később indított Rabbi Lettert 476 rabbi írta alá - számolt be az origo.hu.

Az előző nyílt levelekhez hasonlóan az Imam Letter is elmagyarázza, miért nem káros a hívők számára, ha elfogadják az evolúció igazságát. Szerepel benne egy felhívás is, amelyben követelik a kreacionista elképzelések tanításának tiltását a természettudományokkal foglalkozó órákon. "Mi mint imámok, arra bíztatjuk az iskolai bizottságokat, hogy erősítsék meg elkötelezettségüket az evolúció tudományának tanítása mellett", áll a levélben, amelyet T. O. Shanavas michigani orvos, a perrysburgi Islamic Center of Greater Toledo tagja fogalmazott.

"Ez azt mutatja, hogy az evolúció és a tudomány áthidalhatja azt, amelyet egyesek mély vallási szakadékoknak láthatnak, és közös nevezőként egyesítő tényezőként szolgálhat a vallások között" - mondja Michael Zimmerman, az indianapolisi Butler Egyetem tanára, a Clergy Letter program létrehozója.

A pozitív fejlemények mellett azonban nem szabad elfeledkezni arról, hogy a különböző vallások hívei között is nagyon sok szélsőséges található. Nemrég például Londonban űztek ki a mecsetéből egy imámot és kapott halálos fenyegetéseket azért, mert nyíltan kijelentette, támogatja a darwinista tanokat. A fundamentalista keresztény közösségek is - különösen az Egyesült Államokban - folyamatosan lobbiznak a kreacionizmus tanításáért a természettudományi órák keretében.