Orbán exkluzív: "Csak a döglött hal úszik az áramlattal"
A legnagyobb példányszámú osztrák bulvárlap interjút közöl Orbán Viktorral. Ebben a magyar miniszterelnök közli: szabadságharcosnak tartja magát. A jobboldali politikus az interjúban hosszasan beszél arról: fontosnak tartja az egyén és a nemzet szabadságáról. A Kronen Zeitung interjúját a Szervuszausztria.hu jóvoltából olvashatják.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök gyakran bírált és kétségkívül nem szokványos politikus. Az általa alapított Fidesz párttal (Polgári Szövetség) megszerezte a parlamenti mandátumok kétharmadát. A 48 éves miniszterelnök ritkán ad interjút – írja a legnagyobb példányszámú osztrák bulvárlap. Az alábbiakban dr. Gonda László és a szervuszausztria.hu szó szerinti fordításában közöljük a „Krone” szerkesztőjének, Kurt Seinitz-nek adott exkluzív interjúját.
Miniszterelnök úr, lassan a végéhez közeledik Magyarország EU-elnöksége. Minden az európai adósságválság jegyében történik. Magyarország éppen csak elkerülte az adósságcsapdát. Mi játszódik le az ön fejében, amikor manapság Görögországra gondol?
– Az adósság bűn, ez benne van már a Bibliában is, és most olyan időket élünk, amelyben a bűnt megtorolják. Nekünk úgy kell az adósságra tekinteni, mint egy háborús ellenségre. Ha az ellenségedet nem győzöd le, akkor majd ő győz le téged. Arra gondolok, hogy egy évvel ezelőtt Magyarország még rosszabb helyzetben volt, mint Görögország, és örülök annak, hogy ma már nem vagyunk válságtéma. Az euró övezet országai valamennyien egy csónakban ülnek,s ezért segítséget kell adniuk a szükséghelyzetben levő partnereiknek. Én csodálom az önök szövetségi kancellárjának arra irányuló erőfeszítéseit, hogy ezt megértesse a közvéleménnyel. Ha az ember ugyanabban a csónakban ül, akkor teljesen mindegy a számára, hogy ez a csónak Görögország vagy Ausztria alatt lyukas.
Európában az adósságválsághoz az ifjúság válsága társul. Korábban még soha nem fordult elő Európában, hogy egy jól képzett ifjúságnak ilyen kevés esélye legyen. „Az emberek már is „az elveszett generációról” beszélnek, ahogyan Önnek és Magyarországnak is 20 „eltékozolt esztendeje” van. Hogyan akar Ön úrrá lenni ezeken a problémákon?
– Magyarország valóban súlyos helyzetben van. A tízmilliós lakosságból csak 3,9 millióan dolgoznak. Ha az embernek nincs munkája, akkor fölöslegesnek érzi magát. Csak egyetlen megoldás van: a munka, a munka és a munka. Nekünk ugyanaz a gondunk, ami részben Ausztriának is: a jóléti államot ugyan már nem lehet ugyanúgy fenntartani, mint eddig. A jóléti államból munkaalapú társadalommá kell átalakulni.
Ön igen vitatott politikus, bírálatok kereszttűzében áll. Ezt hogyan magyarázza?
– Elismerésnek veszem. Ha politikusként cselekszel, akkor számolnod kell a bírálattal. Csak a döglött hal úszik az áramlattal.
Ön a diákvezér-korszaka óta egyértelműen egy nemzeti konzervatív irányba mozdult el. Az embernek az a benyomása, hogy a nemzeti akarat megvalósítójaként szeretné magát elfogadtatni.
– Szabadságharcosként kezdtem politikai életpályámat, (inkább csak fülkeforradamár ma már) és még ma is annak tartom magam. Ez azt jelenti, hogy az egyén szabadsága nem csak a politikában, hanem az élet minden területén érvényesül – e nélkül csak demokratikus színfalak között élnénk. Például nem szabadok a családok akkor, amikor a gyermekvállalás egyet jelent a szegénységgel. A nemzet szabadsága éppen annyira fontos, mint az egyének szabadsága. Tevékenységemmel - úgymond - a nemzet szabadságát szolgálom, de én is csak egy része vagyok a nemzetnek. Engem elszomorít az a tény, hogy Nyugat-Európában gyanakvással fogadják a nemzeti szempontokat. Ez Európa egyik gyenge pontja. A 27 tagállam nemzeti identitása nélkül az egész Európai Unió csupán csak egy bürokratikus szörny lenne. Azt olvasom ki az európai történelemből, hogy az embernek nem a nemzeti érzelmektől kellene félnie, hanem a mesterséges ideológiáktól, és a magyar történelem megmutatta, hogy az ideológiák mindig csak parancsokat jelentenek. A nemzet érdekeit a demokrácia szolgálja a legjobban. És egyébként is: egy nemzetet csak kétféle módon lehet leigázni: karddal vagy adóssággal. Ezért volt rendkívül fontos, hogy az adósságféket bevettük az alkotmányba.
Bírálói azt vetik az Ön szemére, hogy autoriter irányt követ, mert a kormányváltás a társadalom széles területein azzal járt együtt, hogy különböző beosztásokat az ön híveivel töltöttek fel. Ezek az intézmények a következő választást követően is kifejtik majd hatásukat. Azaz még akkor is a Fidesz fog irányítani, amikor már nem lesz kormányon.
– A magyar hagyományok szerint a köztársaság legfőbb hatalmi szervezete az országgyűlés, amelynek én is alá vagyok rendelve. Francia mintára létrehozhattam volna egy elnöki rendszert, de nem tettem meg. A legfelsőbb szerveket, mint például az Alkotmánybíróság elnökei, a parlament mindig hosszabb időre nevezte ki. Én csak ott hajtottam végre cseréket, ahol ehhez jogom volt. Nem vagyok hajlandó együtt dolgozni azokkal az emberekkel, akik tönkretették az országot.
Az új alkotmány olyan törvényeket alkot, amelyeket csak kétharmados többséggel lehet megváltoztatni. Önök mind addig megkötik a következő kormányok kezét, amíg a Fidesznek megszerzi a mandátumok egyharmadát. A Fidesz egy államideológia bélyegzőjét akarja rányomni Magyarországra?
– Az úgynevezett kétharmados törvények olyan gyakorlatias intézkedésekre vonatkoznak, amelyek már eddig is érvényesültek a mindennapi gyakorlatban. Ezek nem ideológiai kérdések. A Fidesz európai néppárt, taglétszámát tekintve az egyik legnagyobb, és inkább értékeket semmint ideológiát követ. Csak egyetlen területen akarom kiterjeszteni a kétharmados törvények körét: mégpedig a gazdasági törvények esetében. Abból sem kívánok titkot csinálni, hogy ebben a vonatkozásban meg akarom kötni a következő kormány kezét. De nem csak az övét, hanem az utána következő tíz kormányét is. Úgy gondolom, hogy bizonyos dolgok stabilitást igényelnek, s ezeket ugyan meg lehet változtatni, de csak konszenzus révén. A korábbi kormányok adósságpolitikája majdnem Görögország sorsára juttatta Magyarországot.
Az új alkotmány nem csak a jogokat garantálja, hanem a kötelességeket is előírja. Ez meglehetősen szokatlan.
– Amikor a csaknem nyolc millió magyar felnőttet levél útján megkérdeztük, és 900 ezer válaszlevelet visszakaptunk, a válaszolók 90 %-a azt akarta, hogy a kötelességek is szerepeljenek. Nekünk, politikusoknak, tudomásul kell vennünk, hogy Európában olyan alaphangulat van, amely nagyobb rendet követel a biztonság, a bevándorlás és a szociális ellátások rendszerében. A szabadságot össze kell kapcsolnunk ezzel a renddel. Ezt várják el az emberek. Véleményem szerint az egész világ ebbe az irányba halad. Ezért a magyar alkotmány nem a múlthoz, hanem inkább a jövőhöz tartozik.
Magyarország betegágyánál álló orvosnak tekinti magát?
(felnevet) – Inkább kórházigazgatónak tartom magam, mert a szakembereknek kell operálniuk. Az én feladatom, hogy a kórház számára megtaláljam a legjobb szakembereket. És aztán majd meglátjuk, hogy a páciensek túl élik-e ezt az intézkedést.
Önnek a szemére vetik, hogy az 1944-es német megszállásra hivatkozva a magyar közreműködés ellenére is el akartak határolódnia holokauszttól.
– Nem akarok elhatárolódni, hanem másképpen látom a dolgot. Akkoriban többszázezer embert (megjegyz.: Magyarországon) gyilkoltak meg, és én ezt a népirtást nem csupán jogászi szemszögből nézem, hanem emberi katasztrófának is tartom. Voltak olyanok is, akik megpróbálták megmenteni a halálra ítélteket, bár lehettek volna sokkal többen is. Mindenesetre én vezettem be a holokauszt emléknapot, és mi nyitottuk meg a Holokauszt Múzeumot is. Ezzel tartozunk a meggyilkoltaknak.
– Kockázatos volt, amikor hagytuk kifutni a Nemzetközi Valutaalappal kötött szerződést, mert azt az álláspontot képviseltük, hogy az országnak a saját lábára kell állnia, és saját erőből kell megoldania a pénzügyi finanszírozást. Visszatértünk a pénzügyi piacokra, ahol semmiféle politikai előfeltétel sincs. Másképpen mondva: a jól védett istállóból kijöttünk a szabad levegőre, ahol hideg van, és erős szél fúj. De hát ilyen a szabadság. Most minden azon múlik, hogy a pénzügyi piacok szereplői készek-e arra, hogy Magyarországon fektessék be a pénzüket. Ehhez stabilitásra és bizalomra van szükség. Ha most hibázunk, senki sem fog bennünk megbízni.
Kurt Seinitz, Krone Zeitung
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése